A finn polgárháború 1918 januárjától májusáig tartott. A polgárháborúban a munkás és saját földdel nem rendelkező szegényparaszti rétegek „vörös őrségei” álltak szemben a tehetősebb és polgári rétegek, valamint a Németországban kiképzést kapó vadászosztagok „polgárőrségeivel”. A „vörösök” a bolsevik Oroszországtól, a „fehérek” pedig a Német Birodalomtól kaptak támogatást. A háború vége felé a legkegyetlenebb harcokat Tamperében és az akkor még Finnországhoz tartozó Viborg városában (finnül: Viipuri) vívták. Az orosz gyártmányú lövedék és detonátor a Tamperében vívott városi harcok hevességéről mesél. A polgárháború összesen körülbelül 37.000 halálos áldozatot követelt, közülük 27.000 tartozott a „vörös” és 5200 a „fehér” oldalhoz. A „vörös” oldal, illetve a civil áldozatok legnagyobb része akasztásokon és fogolytáborokban lelte halálát.
A finn polgárháború 1918 januárjától májusáig tartott. A polgárháborúban a munkás és saját földdel nem rendelkező szegényparaszti rétegek „vörös őrségei” álltak szemben a tehetősebb és polgári rétegek, valamint a Németországban kiképzést kapó vadászosztagok „polgárőrségeivel”. A „vörösök” a bolsevik Oroszországtól, a „fehérek” pedig a Német Birodalomtól kaptak támogatást. A háború vége felé a legkegyetlenebb harcokat Tamperében és az akkor még Finnországhoz tartozó Viborg városában (finnül: Viipuri) vívták. Az orosz gyártmányú lövedék és detonátor a Tamperében vívott városi harcok hevességéről mesél. A polgárháború összesen körülbelül 37.000 halálos áldozatot követelt, közülük 27.000 tartozott a „vörös” és 5200 a „fehér” oldalhoz. A „vörös” oldal, illetve a civil áldozatok legnagyobb része akasztásokon és fogolytáborokban lelte halálát.
